A változatosság kedvéért ma is fűrészeltünk egy kis fát, majd ahogy melegedett az idő kivonultunk a mezőre. Mivel én a cetkajávával csapattam ki, jóval beelőztem a Tarkót aki trakesszal közelített. Így gondoltam egyet és a hegy alatt átnéztem a közeli faluba Rimócra. Magam sem hittem el, de alig találtam meg a kocsmát. A srácok megcsodálták a jávát, én meg legurítottam egy sörcit, aztán siettem vissza a munkához. Útközben kihúztunk egy szuzuki terepjárót, a gazdája szép kis traktornyomba vezette a gépet, felhasalt az alja ahogy illik. Hálája jeléül kaptunk egy üveg jeges vizet, szesznek jobban örültem volna. Ma nem úsztam meg a rendsodrást, de végülis nem volt nagy mutatvány, csak le-föl jártam a traktorral a mezőn.

Tarkó közben bálázott, szépen haladt az is, de én hamarabb végeztem és a mocival visszacsapattam Hollókőbe ahol kényelmesen elfogyasztottam egy sört a kocsmában és a helyiekkel cimborálva bámultuk a turistákat. Estefelé visszahoztuk a gépeket, útközben megsodortam egy hektár lucernát ami elég nedves volt, így bebálázni nem lehetett.
Sütöttünk egy kis borjúcsülköt, megvacsoráltunk, és szolíd borozgatás közben megnéztük a döntőt, hang nélkül, mert úgy izgalmasabb volt. 11-kor vágtam neki a tanyának, a Liponya tetőn vaksötétben kerülgetni a pihenő marhákat, olyan volt mintha a rutinpályán a bóják közt szlalomoztam volna.