Kezd kialakulni a napi rutinom, legalábbis ami a reggeli órákat jelenti. Egyre gyorsabban letudom az állatokat, aztán motorra kapok. Tegnap volt egy ékszíjszakadás az mtz-n és a Zoli féle zil generátor beültetés sem vát be. Így hát más megoldást kellett keresni. Átruccantunk Balassagyarmatra alkatrészért. Hosszú alkudozás után végül vettünk új generátort meg ékszíjakat. Mivel Zoli lelépett, így nekünk kellett volna beszerelni, de erre addig nem vállalkoztunk, amíg be nem volt bálázva. Így hát a beteg traktor bebálázott, a szerelést meg holnapra halaszotottuk.

Tapi megfojtott a 10 kiskacsából 8-at, így ő is lácra került, a baromfi udvart meg körbedrótoztuk csirkehálóval. Este csaptunk egy kis vadászatot, először nem éreztem túl jól magam, zavart hogy nem látok semmit és csak botladozok a sötétben. Javított a helyzeten, hogy tetőtől talpig terepgúnyába bújtam és Tarkó mindent rámaggatot amit ő nem akart cipelni. Amíg le nem hűlt a levegő, szakadt rólam a víz. A megvadult szúnyograjok kicsit enyhítettek a szorongásaimon és lassan úrrá lett rajtam a vadászösztön. Isten tudja mennyit gyalogoltunk a dzsindzsásban, patakon, bokrokon, csanán keresztül, fülelve,
meg-megállva meresztgettük a szemünket. Többször riasztottunk fel disznókat a csörgésünkkel és szagunkkal. Sok őzet, nyulat, rókát láttunk, de Tarkónak disznóra
fájt a foga. Az őzek ha kiszúrtak minket, ugató hanggal riasztották a többi vadat. Éjfél körül ülhettünk fel egy lesre, ahonnan többször láttunk komplett kondákat. Egy alkalommal
szinte alattunk masírozott el egy kan, de mire ráfordultunk elinalt. Tarkó prímán tud aludni a lesen, én túl éber voltam. 3 óra körül untuk meg, hogy csak messziről nézzük a magas fűben röfögő malacokat és úgy döntöttünk becserésszük őket. Óvatos lopózás, lapulás, lopózás, lapulás, kúszás, mászás után ...
Az események innentől titkosítva vannak, annyit elárulhatok hogy reggel 6-ra kerültem ágyba a lakókocsi lágyan ringató nyoszolyáján.