Tarkó egyik nagy szenvedélye a csirketartás. Este a legnagyobb vaksötétben is képes lámpával hajkurászni őket, csak azért, hogy biztos helyen legyenek. Éjszakára ugyanis az ólba kell zárni a szárnyasokat. Reggel? Első a csirke. Álmosan gatyában ki a baromfiudvarba, kiengedi őket, eteti, itatja, babusgatja. A legszebbeket méricskéli, egyensúlyoztatja a karján, gyönyörködik bennük. A csirkék pedig hálásak. Valamiért érzik hogy szerető kéz gondozza őket. Mikor nekem kellett bezárni őket, tuti érezték rajtam, hogy nem fűlik a fogam ehhez a melóhoz. Rikácsoltak, menekültek. Tarkónál? Már ahogy nyúl feléjük abból tudják, hogy nem eshet bántódásuk, szépen a tenyere alá simulnak és hagyják, hogy azt csináljon velük amit akar... :)