Már egy ideje kirepültek a fiókák, szóval vannak bőven. Gondolom a kaja hozza fel őket ennyire, mert légy is akad a környéken. A fecske meg összeszedi. A marhák körül különösen jó szolgálatot tesznek, gyűjtik a böglyöt, köröznek a gulya felett, takarítják a légteret. :)
Van 2 sztorim.
Az egyik A-val esett meg. Dumálunk, kérdem mi az a nagy seb a homlokán, varrva van, tán vadászbaleset. Áhhhhh, mondja, s leveszi a kalapját, látom bohócra van borotválva a feje. Komájánál vették le a bojlert, ő kapaszkodott bele, de olyan rosszul fogta, hogy beborult vele a kádba, szétcsapta a fejét, vitték Gyarmatra az ügyeletre. Egy türülközőt szorítottam az úton a fejemre, mikor levettem az ügyeleten 2 méterre spriccolt a vér a sebből, összevéreztem az egész rendelőt, mint egy míszárszék, mint egy míszárszék, úgy nézett ki.
A másikat T mesélte. Kaszáltam kézzel a piszkot, 3 helyen is akkora darázsfészekbe verettem bele a pengét, hogy összevissza mardosták a kezemet. Akkorák voltak a bogarak, hogy darabokat haraptak ki az alkaromból (végigmutat mindkettőn, de én sebet nem látok), csak úgy spriccolt a vér a sebekből, rendesen spriccolt.
Potyog a gyümölcs! Szedtem is gyorsan 2 diszperzites vödörnyit. Aprószilva, meg körte ami nyáron érik. Sajnos nincs normális műanyag hordóm. Egy 120 literes 8 ropi. Mi kerül azon annyiba?? Itt a rengeteg műanyag hulladék amivel nem tudunk mit kezdeni, gyártsanak belőle hordót! :) Szóval agyalgattam, hol lehetne tárolni és megakadt a szemem a kukán. Szemetet nem termelünk, így nem használjuk, szinte új. 120 literes. Hopp. Először a romantikus énem bepróbálkozott Tolónál, ugyan nem szakítaná-e meg egy kicsit a hasonfekvést, aztán kimostam én a kukát. Príma tároló, nagyon büszke vagyok rá, csak kéne még belőle vagy 6. Gyümölcsszedés közben számolgattam, hogy egy diszperzites vödörből a körülményektől függően akár 2 deci is összejöhet. Ez annyira felvillanyozott, hogy Tolót is ezzel próbáltam csábítani, de rá kellett jönnöm nem izgatja a pálinka kérdés.
Végezetül egy kép ami az udvaron készült, de akár a nyolcban is fotózhattam volna:
Múltkorában defektes elsővel csapattam Szécsény felé, mikor egy jó közepes szúrást éreztem a heréimnél. Kanyargós úton egyébként arra figyelek hogy ne lépjem át a felezőt (most lapos gumikkal arra hogy az úton maradjak), szóval kicsit kockáztattam és dühből tépni kezdtem a farmerem a szúrás helyén. Repkedtek a fekete-sárga darázsdarabok, ekkor stabilizáltam a motort és erősen szívtam a fogam.
Ma meg veszem fel a farmerem szúrás bal comb hátsó felén, odakapok, rászorítok, nem engedem el, nehogy még rámszabaduljon, szerencsére a jobb kéz szabad azzal lassan kigombolok, leöltözök, kifordítom. Csak egy darázsfészek, az a sárból készült egyszemélyes fajta. Átnéztem, nehogy a motoron másszon elő egy skorpió a gatyámból. Itt veszélyesebb az élet mint Amerikában. Heh.
Lecsengett a múlt hét, volt egy vezetői gyakorlat felfrissítés Diával vasárnapra, majd motorral éjszaka visszacsapatás. Hétfőn még aktívnak voltam mondható, szedtem egy vödör meggyet is, de kedd, szerda kiesett. A csütörtököt éppen most ütjük agyon. Megvan hozzá minden, de elég volt egy kérdés: mi legyen a meggyel? Leves már készült belőle, 2 zacsival a fagyóba is bement. A maradékból dzsem lesz vagy bor ahogy majd adja. Én bízom a dzsemben. Toló inkább a bor felé hajlik. Szerintem érdekes lenne ezt kielemezni pszichológiai szempontok alapján.
#
A jó időre való tekintettel 5 órai kelés az ildomos, kis reggeli, minimális, mert ha bezabálunk akkor nehezebb nekivágni a melónak és még hivogatóbban fog kacsingatni az ágy egy kis visszabújásra. Kezdjük az állatokkal, mert azok úgyis rikácsolnak ha meglátnak, aztán sajnálja őket csak az ember. Csirkék elsőnek, mert azok mennek maguktól, kacsákat úgy kell kitessékelni. Vizet már jövetbe hozzuk, azzal kezdenek egész éjszaka kitikkadtak. Kacsák próbálgatják a szárnyaikat, elgémberedett nekik a sok kucorgásba. Kezdetnek 2 fándli búza, azon ellesznek egy darabig. Kutyák már nyűgösek, 2 napja nem kaptak, én is nyűgös lennék. Kutyatápot már nagyon nem komálják, de nincs annyi maradék amivel 6 kutyát etetni lehet. Locsolás, tegnap elmaradt, ma bőven adom a palántáknak és mivel elég jól belejövök, minden másnak is. Gyomlálgattam is, kacsák értékelik az ilyesmit. Közben kicsit dumálok Győzővel aki melóba igyekszik, elég jól be van sprédelve. Meséli tegnap majdnem betelefonált a nemtomhova, hogy megdőlt a melegrekord, mert náluk az üvegterasz alatt 39 fokot mért. Nem mentem bele az "Ezt én nem hiszem el..." sem az "Az mind semmi..." játszmába, így hamarosan továbbállt. Fél7, fürdés, pakolászás ebben nagyon jó vagyok, még kaja. Drága pénzen veszek a boltba konzerves kutyakaját, valamivel kényeztetni is kell őket, mert előbb utóbb szétszednek. El voltak ájulva tőle. Fél8, visszafekvés.
Tarq az Alföldön nyaral, így a hét kicsit lazítósabb volt a szokásosnál. Leginkább takarítottam és rendezkedtem a hideg szobában, egész jól alakul, már lakható állapotba került. Szerencsém hogy van két segítőm is, akikben mindenre számíthatok. Jelenlétükkel olyan erőt és mindent lebíró akaratot kölcsönöznek nekem, amit csak a Puffin lekvár adhatna:
#
#
#
Csütörtökön az egyik segítőm lelécelt repülni. Estére J-vel tért haza. Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Végül egész jól belesimult a környezetbe a srác és már hármasba pörögtek tovább. J olyannyira élvezte a kollégiumi hangulatot, hogy szombat estig pörgött, akkor ripsz-ropsz lelépett. Talán rájött hogy egyhelyben pörögnek és egy másik helyre vágyott. Pedig néha tudott lazítani is, kigyomlálta Toló kiskertjét és két éjszaka is akkora tüzet rakott hogy félő volt, leég a falu. Elköszönni nem tudtam tőle, de remélem hogy sikerült befejeznie azt a nagyon fontos projectet, amit éjszakákon és nappalokon keresztül csépelt a netbookján. Képet sajnos nem rakhatok fel róla, mert szigorúan megtiltotta. Van most egy új program, csak feltöltöd a fotót, megkeresi a neten a hasonlóakat és még azt is megmondja kit ábrázol a kép. J-t ez nagyon zaklatja. Eredetileg kiírtam a nevét, de aztán a többiek javasolták, hogy ha nem akarok egy komoly pert a nyakamba, akkor inkább valami álnevet használjak.
"Nincs semminek sem értelme, innentől kezdve azt csinálom ami jól esik. Semmit..." (Tolo)
#
#
#
"Tegnap agyonütöttem egy kutyát, ha kell megverem Tolót..." (Maja)
Hétfőn este erős kutyavonyításra érkeztünk.
Mivel a szomszédban van 6 eb, annyira nem tűnt fel, de mire kipakoltunk a kocsiból, rájöttem, ez valami más. Mostanában tüzelnek és egy lelkes udarló csapdába sétált.
Tarq szerint szabályos volt a fogás, ugyanis a csapda 99%-osan kutyafélékre van hitelesítve, a kutya márpedig kutyaféle. Nem volt szép látvány, kellett egy kis idő mire erőt gyűjtöttem, rászántam magam és megszabadítottam a szenvedéseitől.
Csak reggel került zsákba, a nemrég fogott róka mellé, így már ketten várták a reptetést.
Reptetés: elpusztult kutyaféle mozgó járműből nagy ívben történő kihajítása.
Van már erre rendszeresített helyünk, ott visszaadjuk a természetnek ami az övé, praktikusan temetőnek neveztük el.
Toló már nagyon várta hogy megérkezzem és ezt nap mint nap bizonyítja is:
"Kezdődjön hát a pörgés! Megváltoztam, teljesen tudatosan nem csinálok semmit..." (Toló)
A szombati nap igen-igen hosszúra nyúlt, egészen vasárnap hajnalig.
Volt minden, a legvadabbnak bizonyult a farfekvéses borjú kiráncigálása az anyjából. Először ketten próbálkoztunk Tarqval, de hiába voltunk mindketten nyakig a tehénben, valószínűleg az én rutintalanságom is hozzájárult ahhoz, hogy csak szenvedtetük az állatot. Már itt eláztunk frankón a havasesőben, aztán a dokiért kellett menni, mert természetesen már fogyasztott. Ahogy meghozták fogyasztott tovább, csak tisztességes tankolás után volt hajlandó nekivágni az éjszakának. Hajnali 3 körül értünk vissza boldogan, a borjú megmaradt. A faluban közben születésnapi vigalom zajlott, de már csak pár résztvevővel, csatlakoztunk és 7-ig ünnepeltünk.
Vasárnap délután, este felé aztán már éreztem hogy sok volt a jóból, belázasodtam és egy hetet szalajtottam a melóban! :)
Vidéken gyorsabban telik az idő. Korán keléssel szer tehető némi előnyre, de ki akar korán kelni hétvégén?
Be kell építeni a rutinba, korán kelni, korán feküdni, mert teszemazt marhát vágni sötétben, egy mobiltelefon fényénél nyúzni, zsigerelni, darabolni... kihívás. Sötétben legalább nincsenek legyek. Hja hogy tél van, mindegy, a marhának már mindenképp.
Az első róka is meglett! VUK-ot mindenki szereti, VUK meg szereti az újszülött borjúkat basztatni. Először csak a friss borjúszart szedegeti, majd figyelmes lesz rá honnan jön a csemege és kikezdi a fiatal állat farkát. A vér megrészegíti, a többi már csak idő kérdése, nem egy és nem két borjú esik áldozatul. Mióta a veszettség már nem tizedeli őket, elszaporodtak ezek a szép és okos vadak. Nem könnyű meglőni őket, így kiegészítő megoldásokat is lehet alkalmazni. Csapdázás. Lehet ezt is művészi fokon művelni. Órákat tudnak róla mesélni a mestereik. Érdekességképp csak annyit, hogy a legjobb csali a szalmán pörkölt macskafej! :) Állítólag nem tud ellenállni neki a vörös tolvaj.
Ezen is túl vagyunk!
Jól sikerült a beköltöző buli. Pénteken délután vettük birtokba a házat, mindennel elégedettek voltunk. Olyan amire számítottunk, csak a szomszédokkal lesznek gondok.
Azonnal meginvitált minket: nézzünk szét a tanyáján és feldobta, hogy másnap is nála vendégeskedhetünk ha van kedvünk, némi kukorica-darálás apropóján. Kisebb-nagyobb kitérőkkel (bálahordás, vadőrmentés, stb.) ezzel el is ment a szombati napunk. Vasárnap is akadt dolog az állatok körül, s ha már ott voltunk, kis tüzelőt is beteremtettünk. Még szerencse hogy Toló maga helyett intézett egy vászoncselédet, aki nagyon otthonosan mozgott az állatok körül és látszott hogy nem áll távol tőle a keményebb fizikai munka sem. Meglepődve tapasztaltuk, hogy rázósabb helyzetekben sem sikoltozott és nem akart azonnal kiszállni az uaz-ból, amint az felborulni készült. Talpraesett fehérnép, nah.
Még néhány fotó, látszik azért hogy lesz még mit tenni a házon belül-kívül-körül:
Szegény kis vadmalackának kificamodott a bokája. Az anyukáját lepuffantották a gonosz ittas vadászok! Ki fog neki segíteni?? Hollókő hősért kiállt!!!
Tarkó egyik nagy szenvedélye a csirketartás. Este a legnagyobb vaksötétben is képes lámpával hajkurászni őket, csak azért, hogy biztos helyen legyenek. Éjszakára ugyanis az ólba kell zárni a szárnyasokat. Reggel? Első a csirke. Álmosan gatyában ki a baromfiudvarba, kiengedi őket, eteti, itatja, babusgatja. A legszebbeket méricskéli, egyensúlyoztatja a karján, gyönyörködik bennük. A csirkék pedig hálásak. Valamiért érzik hogy szerető kéz gondozza őket. Mikor nekem kellett bezárni őket, tuti érezték rajtam, hogy nem fűlik a fogam ehhez a melóhoz. Rikácsoltak, menekültek. Tarkónál? Már ahogy nyúl feléjük abból tudják, hogy nem eshet bántódásuk, szépen a tenyere alá simulnak és hagyják, hogy azt csináljon velük amit akar... :)
Így hívják az egyik boltocskát Hollókőn az ófaluba. A legtakarosabb és letetszetősebb bolt, tulajdonosa Hunor, egyik kedves barátunk, aki gyakran bont a legjobb boraiból egyet a kedvünkért. Isten tartsa meg jó szokását!
Ma találkoztam egy Buddhával, de lehet hogy Iggy Pop volt az.
Délelőtt folytattam a Kupa-féle lakókocsi rekonstrukciót. Felemelő érzés az enyészet ilyen fokú megnyilvánulásával találkozni. Mintha egy kriptában tevékenykednék. Eszembe is jutott az egyik megboldogult lakója a kocsinak. Géza. Az ő egyik kedvenc nótája volt a 'Kriptában csörögnek a halottak' kezdetű versike.
Délután bemotoroztam Hollókőbe. Zsuzsi is lelépett a gyerekekkel Tiszanánára, így magam maradtam végképp. Legalábbis azt hittem.
Az egyik haver megkért hogy guruljak át vele Rimócra a szabóhoz. Éjszaka indulnak Erdélybe és a viseletes lett a népviselete. Visszafelé meghívott néhány frissítőre, majd ő annyira felfrissült, hogy inkább ledőlt pihenni egy kicsit az indulásig. Ekkor elkapott egy másik srác és vele frissítőztem tovább, majd becsatlakozott még egy uriember és váltottuk megfele a világot. 11-kor elbúcsúztattuk az Erdélybe utazó társaságot, voltak vagy 20-an, kiürült a falu. Aztán még pár üveg bor erejéig diskurálgattunk. Nem tudom hánykor kerülhettem ágyba.
Ma Kupa lakókocsiját pakoltam ki délelőtt. Megint égettem. Ilyenkor a legjobb, mikor 40 fok van. Jó nagy tüzet raktam, majd a rongyokat egyesével emésztettem el a lángokkal. Nem lehet csak úgy trehány módon ráborítani 2-3 zsákkal, mert akkor nem bír vele tűz és csak lefojtja. Kellemes meló ez, el lennék vele napokig. Az a helyzet hogy el is leszek. Sokáig nem bírtam, délután bemotoroztam Hollókőbe.
Úgy látszik tegnap nem volt elég a túra, mert estefelé gurulhatnékom támadt és meglátogattam Csabit Nagykökényesen. Lemértem, csak 38 km, nincs messze bármikor leugorhatok ha kedvem támad, bár Csabesz kilátásba helyezte, hogy megmagasítja a kerítést és dupla lakatot szerel fel mindenhová.
Késő este sötétbe értem ki a tanyára. Imádom a marhaszlalomot a liponyatetőn. Hogy ezek miért szeretnek az úton dögleni?!
Ma sokat motoroztam.
Tarkó az éjszaka leért az alföldre. Így mehettem én is utána. Vissza kellett hoznom a kölcsönrendszámot. Meg néhány cuccot amit elfelejtett magával vinni. Szóval meg voltam pakolva rendesen. Természetesen még két másik megbízatásom is volt, így Pásztót is útba kellett ejtenem. Aztán Szurdokpüspökin keresztül Gyöngyösnek vettem az irányt. Káprázatosan szép erdőn vág át az út arra felé, kanyargós, igazi motorosperedájsz. Gyöngyöstól a 3-as út már nem annyira izgalmas, Füzesabony után az alföldre karulva érdekes falvakon vezet az út. Elég nagy feltűnést kelt a motoros ember, a kisgatyára vetkőzött gyerekek hordákba verődve szaladoznak és különféle kézjelzésekkel próbálnak valamit a tudtomra adni. Ilyenkor egy nagy gázfröccsel szétriasztom őket és reménykedek hogy egyik sem ugrik elém. Nem szeretném összemocskolni a mocit.
Tiszanánán egy kis üzletnél eligazítást kértem és jót beszélgettem egy helyi alakkal, aki egyszerűen csak részegesnek hívta magát, azt mondta mindnenki így ismeri. Jó nagy településnek tűnik, 2 temploma is van. Meg is kérdeztem, hányan lakhatnak ott. Azt mondta kb. ezer magyar és kétezer cigány. Tarkó épp a kaszát szerelte fel a traktorra, segítettem neki a széthagyott csavarokat keresni a fűben. Kaptam ebédet és húztam vissza.
Elvittem a rendszámot a megadott helyre, visszafelé úgy éreztem még nem motoroztam eleget ezért elugrottam Szécsénybe tankolni. Hazafelé rövidítettem és Rimóc felé jöttem végig a bicikliúton.
300 km belecsavarodott a gépbe.
Ma reggel laposnak véltem az első gumit. Frankó kis tüske állt ki belőle, kihúzni nem mertem. Ez az átka a susnyákosban csapatásnak. Valószínűleg valami lezúzott bokorban szedtem össze. Gumispetihez még el tudtam csoszogni vele. Ügyes a srác, pikkpakk megragasztotta, addig reggeliztem egy boltban.
Tarkó végre eldöntötte, hogy éjszaka lekocog az alföldre a trakesszal és a bálázóval. Persze a közúton való furikázásnak vannak feltételei. Pl. érvényes műszaki és nem utolsó sorban rendszám. Szóval egy ugyanilyen gépről kölcsönkért egy rendszámot meg egy forgalmit. Ez látszott a legegyszerűbbnek.
Aztán éjszakába nyúló szerelgetés...
A tegnapi húzós nap után kicsit hisztis voltam és kivettem egy pihenőnapot, szóval előttem a havi keretem. Estefelé motoroztam, csavarogtam.
Valamelyik nap úgy közlekedtünk az uazzal, hogy csak 3 henger ment a 4 -ből. Bedobtam trabin szerzett tapasztalataimat, kikapkodtam a gyertyákat és meg is lett a bűnös. Kiégettük gáztűzhely felett, drótkefézés és ment mint az álom. Itt van pár fotó az elnyűhetetlen szovjet csodáról:
Megvan első őzbakom! Az elejtés körülményeit majd a későbbiekben megírom.
Ismét jött Doki, megtaláltuk a borjút a patakban, már nem tudott lábra állni, a diagnózis combtörés. Az anyja még vissza-visszajár a gulyától, hogy megszoptassa, de hosszú távon kikezdik a legyek, esetleg rátalálnak a ragadozók. Nem lehet mit kezdeni vele ha törik a lába. Ha nem tud menni, az egyenlő a lassú, fájdalmas halállal. Mi a gyorsat tudtuk neki felajánlani. Beraktuk az uazba szerencsétlent, törött lábbal húztuk-vontuk. Kivittuk a tanyára. Dokit felültettük a lesre, mi még vártunk egy kicsit, hogy ritkuljanak a legyek a sötétedés kezdetével és megszabadítottuk szenvedésitől szegény párát.
A nyúzás végeztével készültz egy sztárfotó is, 'Kinyalhatlak?' címmel:
Hajnalban leszedtük Dokit a lesről, 4-kor kerültem ágyba.
A mai nap gerincét a kutyaoltás adta. A doki irányításával leoltottunk vagy 20 kutyát sitty-sutty. Jellemző az itteni emberekre, hogy a szemükben az állatorvos nem állatorvos ha nem iszik valamit mikor vizitre érkezik.
A szurkálás közben megpróbáltunk megkeresni egy elkallódott borjút is, aki a bojtárok jelentése szerint lábát törte és nem megy a gulyával. Mivel nem találtuk, így holnapra halasztottuk, remélve hogy kibírja addig. A doki kutyáját treníroztuk egy kicsit a tóban, óriási a lelkesedése, karnyi fadarabot tucatszor kihozta és nem unta meg.
Végül szimuláltuk, hogy Tapi becsúszik a vízbe, majd Kajlát a megmentésére küldtük.
Kora reggel elindultam Hatvanba. Az erdőkkel határolt utakon egész hűvös volt, lefagyott a lábam. Aztán szépen felmelegedett az idő, mikor a mocit leadtam, már árnyákba kellett húzódnom a meleg elől. 2 órát meditáltam a fák árnyékában és adták is a kezembe a papírokat. Nekem is kellett néhány papírfecnit adnom cserébe, különösen azt nehezményezték, hogy ordenáré hangja van a gépnek. Megeskettek, hogy egy esetleges ellenőrzés során azt vallom, vizsga után kerültek fel a szörnyeteg kipufogók. Külön kérték, hogy kifelé toljam vagy alapjáraton pöfögjek vele, mert a vizsgabiztos allergiás az ilyen zajra.
Mikor végre elszabadultam meglátogattam rokonaimat. Nagymamáméknál kaptam friss lecsót, az idén először ettem. Eljutottunk oda, hogy az egyik kedvenc étkem lassan drága mulattságnak fog számítani. Hacsak nem nevelsz otthon paradicsomot és paprikát, sokba lehet egy finom lecsó. Keresztanyám nemrég érkezett haza Krétáról, megnéztem a nyaralás képeit, majd én mutattam meg a tanyasi fotóimat. Volt kontraszt...
Aztán irány Apc és a kisebbik hugom. Kicsit beszélgettünk, meséltem az élményeimet, majd visszavágtattam nagyiékhoz még egy kis kajálás erejéig, hasfalrepesztésig ettem magam meggylevessel és csirkepörkölttel.
5-re mentem Tarkóért Garábra, ott bálázott. Leléptek Zsuzsival és a kicsivel, én felügyeltem Ateszt és Tordát. Az udvaron játszottunk, megetettükitattuk a baromfit a kutyákat. Mikor lankadt az érdeklődés kitaláltam hogy a nagy hőségben jó móka a lábáztatás lavórban. Tetszett az ötlet, valahol itt szabadult el a pokol. Homok került a gépezetbe és a vízbe, majd politikusokat megszégyenítő sárdobálás kezdődött. Pillanatok alatt nyakig vizes és saras lett mindkettő, majd egy "Laci is benne van a játékba" üvöltést követően én is. Kicsúszott az irányítás a kezemből, bármivel próbálkoztam csak mélyebbre rángattam magunkat a szarba. Nemsokára 3 mangalicára emlékeztető tetőtől talpig saras alak csúszkált az udvaron. Zsuzsiék bármelyik pillanatban hazaérkezhettek, sürgősen ki kellett találnom valamit. Kiálítottam őket a betonra, locsolóval a sár nagyját lecsapattam, majd becipeltem őket a kádba. Ott még egy óriási csata kezdődött, de a vallatótisztek eszköztárából lopott hidegvizes zuhany alatt sikerült tisztára vergődniük. Nemsokára megérkeztek a szülők, addig sikerült a nyomok nagyját eltüntetnem.
Semmit sem vettek észre így kaptam vacsorát.
