Délelőtt folytattam a Kupa-féle lakókocsi rekonstrukciót. Felemelő érzés az enyészet ilyen fokú megnyilvánulásával találkozni. Mintha egy kriptában tevékenykednék. Eszembe is jutott az egyik megboldogult lakója a kocsinak. Géza. Az ő egyik kedvenc nótája volt a 'Kriptában csörögnek a halottak' kezdetű versike.
Délután bemotoroztam Hollókőbe. Zsuzsi is lelépett a gyerekekkel Tiszanánára, így magam maradtam végképp. Legalábbis azt hittem.
Az egyik haver megkért hogy guruljak át vele Rimócra a szabóhoz. Éjszaka indulnak Erdélybe és a viseletes lett a népviselete. Visszafelé meghívott néhány frissítőre, majd ő annyira felfrissült, hogy inkább ledőlt pihenni egy kicsit az indulásig. Ekkor elkapott egy másik srác és vele frissítőztem tovább, majd becsatlakozott még egy uriember és váltottuk megfele a világot. 11-kor elbúcsúztattuk az Erdélybe utazó társaságot, voltak vagy 20-an, kiürült a falu. Aztán még pár üveg bor erejéig diskurálgattunk. Nem tudom hánykor kerülhettem ágyba.
