Lenn a tanyán

Ismét késői kelés és szaunázás a lakókocsiban. Hollókőbe befelé menet találkoztam a gulyával:

Délután egy kis bálahordás, Tarkónak ismét a vadászaton járt az esze egész nap. Behülyítette a Dokit, akit este kiültettünk a lesre. Aztán még lecsapattam a cetkát a magasnyomásúval, mert holnap viszem vizsgára Hatvanba. A marhaszarszag így sem oldódott ki maradéktalanul, a forró kipufogóra égve isteni illatokat áraszt. Na mindegy, ez most nem csajozós moci.

A terv az volt hogy megyek megint cserkelni, de már jottányi erőm sem maradt. Ülve elaludtam.

Álljon még itt Bandibá története:

Bandibá a vadásztársaság egyik idősebb tagja, aki szereti figyelni hogy ki mit csinál, mikor hová megy, merre etet. Ha megtudja hogy valahol vadat ejtettek vagy rátalál egy bejáratott szóróra, akkor képes odatolni a pofáját. Nagy népszerűségnek örvend emiatt a vadásztársai közt. Ezért döntött úgy két cimbora, hogy itt az ideje megviccelni, hátha a fejéhez kap végre. Megnézték hová írt be, figyelték mikor ül ki a lesre. Vártak egy jó órát, hogy kényelmesen elhelyezkedjen, bevackolja magát. Aztán kimentek az uazzal a les alá, nekiálltak túráztatni, majd udvarisan érdeklődtek: van valami mozgás Bandibá? Az öreget majd szétvetette az ideg, úgy szűrte a fogai közt hogy: semmi. A cimborák leléptek és folytatták tovább a korábban megkezdett frissítőzést. Eltelt újabb 1-2 óra, gondolták itt az ideje egy újabb vizitnek. Kihajtottak a les alá, pörgették a gépet pár percet, majd vidáman érdeklődtek: van valami változás Bandibá? Válasz nem érkezett, az öreg hozzálátott csomagolni, tudta, itt már nemigen lesz mozgás az éjszaka.

Az éjszakai kalandok után jól esett a pihenés a hűvös, 40 fokos lakókocsiban. Olyan gyorsan kipihentem magam, hogy már 11 óra tájban kidobott az ágy. Fürdenem sem kellett, megfőttem a saját levemben. Ahogy összeszedtem magam bevágtattam Hollókőbe, most lemértem, nincs is olyan messze, kb. 3,5 km. Mocival hamar megvan, de gyalog a terepviszonyok miatt elég fárasztó. Egy eltunyult pesti kubilakónak többször meg kell állni a Liponyán felfelé, ha nem akar a száján keresztül megszabadulni a tüdejétől. Közben érdemes csapkodni önnön magunkat, mert a böglyök nem kegyelmeznek. A tanya egyébként a legjobb hely, ha valaki vérfrissítésre vágyik. A napon böglyök csapolnak, az árnyékban szúnyogok. Éjszaka túlélni szúnyogriasztó nélkül reménytelen. Életemben nem hallottam még így énekelni a szúnyogokat mint ebben az évben. Nagyon sokan vannak és nem úgy tűnik hogy fogynának.

Délután beszereltük a generátort az mtz-be és elektronikai előképzettségemnek köszönhetően pöpecül működik! Szerintem nagyon jó vagyok ha szerelésről van szó, ha valami nem világos inkább kérdezek, hülyeséget sosem csinálok. Tarkó szerint én vagyok a szándékosan tetettett értetlenkedés koronázatlan királya. Leeresztettük a fagyállót a trakeszből, már ami maradt miután forralta, kiszereltük a termosztátot és feltöltöttük esővízzel.

A tegnapi sikeren felbuzdulva ma este újra portyázni mentünk. Már sokkal profibb voltam, simán vissza tudtam tartani a röhögést a lesen Tarkó sztorijait hallgatva. Megint a tegnapi forgatókönyv szerint haladtunk, figyelgettünk a lesen, kollégám aludt, majd cserkelni indultunk. Profin megközelítettünk egy tucat disznóból álló kondát, de csak nem találtunk puskavégre illő példányt, pedig már bálák páholyában kényelmesen trónoltuk, szinte kínálták magukat a prédák. Végül addig húztuk halasztottuk, míg megérezték a szagunkat és elinaltak. Vártunk még egy fél órát, de csak a fák rejtekéből hallottuk gúnyos röfögésük. Visszaindultunk és hazafelé is erősen nyitva tartottuk a szemünket. Tarkó éppcsakhogy kifosta magát és nekem is ajánlgatta az óriási, legjobb minőségű papírt is kenterbe verő selymes lapuleveleket, amikor csörgésre lettünk figyelmesek. Kb. 30 méterre tőlünk kilépett egy szép disznó a csátéból... Az események innentől titkosítva vannak, annyit elárulhatok hogy reggel 6-ra kerültem ágyba a lakókocsi lágyan ringató nyoszolyáján.

Kezd kialakulni a napi rutinom, legalábbis ami a reggeli órákat jelenti. Egyre gyorsabban letudom az állatokat, aztán motorra kapok. Tegnap volt egy ékszíjszakadás az mtz-n és a Zoli féle zil generátor beültetés sem vát be. Így hát más megoldást kellett keresni. Átruccantunk Balassagyarmatra alkatrészért. Hosszú alkudozás után végül vettünk új generátort meg ékszíjakat. Mivel Zoli lelépett, így nekünk kellett volna beszerelni, de erre addig nem vállalkoztunk, amíg be nem volt bálázva. Így hát a beteg traktor bebálázott, a szerelést meg holnapra halaszotottuk.

Tapi megfojtott a 10 kiskacsából 8-at, így ő is lácra került, a baromfi udvart meg körbedrótoztuk csirkehálóval. Este csaptunk egy kis vadászatot, először nem éreztem túl jól magam, zavart hogy nem látok semmit és csak botladozok a sötétben. Javított a helyzeten, hogy tetőtől talpig terepgúnyába bújtam és Tarkó mindent rámaggatot amit ő nem akart cipelni. Amíg le nem hűlt a levegő, szakadt rólam a víz. A megvadult szúnyograjok kicsit enyhítettek a szorongásaimon és lassan úrrá lett rajtam a vadászösztön. Isten tudja mennyit gyalogoltunk a dzsindzsásban, patakon, bokrokon, csanán keresztül, fülelve,
meg-megállva meresztgettük a szemünket. Többször riasztottunk fel disznókat a csörgésünkkel és szagunkkal. Sok őzet, nyulat, rókát láttunk, de Tarkónak disznóra
fájt a foga. Az őzek ha kiszúrtak minket, ugató hanggal riasztották a többi vadat. Éjfél körül ülhettünk fel egy lesre, ahonnan többször láttunk komplett kondákat. Egy alkalommal
szinte alattunk masírozott el egy kan, de mire ráfordultunk elinalt. Tarkó prímán tud aludni a lesen, én túl éber voltam. 3 óra körül untuk meg, hogy csak messziről nézzük a magas fűben röfögő malacokat és úgy döntöttünk becserésszük őket. Óvatos lopózás, lapulás, lopózás, lapulás, kúszás, mászás után ...
Az események innentől titkosítva vannak, annyit elárulhatok hogy reggel 6-ra kerültem ágyba a lakókocsi lágyan ringató nyoszolyáján.

A változatosság kedvéért ma is fűrészeltünk egy kis fát, majd ahogy melegedett az idő kivonultunk a mezőre. Mivel én a cetkajávával csapattam ki, jóval beelőztem a Tarkót aki trakesszal közelített. Így gondoltam egyet és a hegy alatt átnéztem a közeli faluba Rimócra. Magam sem hittem el, de alig találtam meg a kocsmát. A srácok megcsodálták a jávát, én meg legurítottam egy sörcit, aztán siettem vissza a munkához. Útközben kihúztunk egy szuzuki terepjárót, a gazdája szép kis traktornyomba vezette a gépet, felhasalt az alja ahogy illik. Hálája jeléül kaptunk egy üveg jeges vizet, szesznek jobban örültem volna. Ma nem úsztam meg a rendsodrást, de végülis nem volt nagy mutatvány, csak le-föl jártam a traktorral a mezőn.

Tarkó közben bálázott, szépen haladt az is, de én hamarabb végeztem és a mocival visszacsapattam Hollókőbe ahol kényelmesen elfogyasztottam egy sört a kocsmában és a helyiekkel cimborálva bámultuk a turistákat. Estefelé visszahoztuk a gépeket, útközben megsodortam egy hektár lucernát ami elég nedves volt, így bebálázni nem lehetett.
Sütöttünk egy kis borjúcsülköt, megvacsoráltunk, és szolíd borozgatás közben megnéztük a döntőt, hang nélkül, mert úgy izgalmasabb volt. 11-kor vágtam neki a tanyának, a Liponya tetőn vaksötétben kerülgetni a pihenő marhákat, olyan volt mintha a rutinpályán a bóják közt szlalomoztam volna.

Egy jó gazda előbb az állatokat látja el, csak aztán vesz falatot magához is. Így kezdtem én is a napot, még a szóróra is vittem kukoricát az erdőbe. Ennek eredményeképp Suba ki is lopta a reggelimet a lakókocsiból. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen szar kaját kellett ennie, biztos öklendezett a füstölt tarjától. Nagy sikerélményem volt, hogy meg tudtam fejni a kecskét. Nem nagy mutatvány, de mindenáron szabadulni akar, a gidája a hátamra ugrál, Jankó csipked, a malacok lökdösnek közben, s így mindjárt könnyebben megy. Csak gugolópozícióból ki-kicsapó jólirányzott rúgásokkal tudtam távoltartani az állatseregletet,
de megérte, a macskák nagyon hálásak voltak a tejért.

Becsapatt mocival Hollókőbe, elcsaklizott reggelimet pótolni. Útközben megálltam még egy szórónál kukoricázni.

Találkoztam Gusztibával is, aki megdícsérte milyen szép cetka jávám van. Reggelire Tarkó egyik specialitását kaptam, mangalica füstölt hátaszalonnája kisütve, zsírján pirított házi szélesmetélt, túróval, tejföllel, paradicsomszósszal, fokhagymával, zeller zöldjével meghintve, szójaszósszal beöntözve. Jó anyag.

Kis délelőtti fűrészelés után üzemanyagbeszerző útra mentünk. Ottó egyedül fejezte be a kaszálást éjszaka és a délelőtt folyamán. Tarkó szép lassan adagolta be, de egyre gyanúsabb lett, hogy komolyan gondolja, traktorra akar ültetni. Sodorjam meg én a frissen vágott szénát, ő pedig jön utánam a bálázóval. Ezt a modern csúcstechnikát bízták rám.

Rövid oktatás után kivonultunk a terepre. Nem ment rosszul a vezetés, nagyon élveztem a vajpuha kényelmes kuplungot és a két kézzel finoman kezelhető váltót. Egyébként mindenen átmegy, mivel út alig van, ez egy szükséges extra a traktoroknál. A mezőn kiderült hogy bálázni még nem lehet, mert nem száradt meg a fű, így a rendsodrást megúsztam, beülhettem a kényelmes pótülésre Tarkó mögé. Hajnalig ment a meló és hogy Tarkó
ne unatkozzon én is maradtam. Szétrázott a traktor, mire végeztünk úgy éreztem mint akin átment egy úthenger.

A mai napom leginkább segédmunkával telt. Sokat motoroztam, hoztam vittem szerszámokat, alkatrészeket.

Egy jó csetnyik jobban lát mint a mester. Mindig is tudtam hogy Tarkóék erősek a szakmunkában, nade ennyire. Néhány óra szerelés a mezőn, pár kanyar alkatrészbeszerzés Zolitól, majd el is készült a fűkasza. Hivatalos nevén önjáró rendre arató gép, a szocialista kooprodukciók csúcsa. A vágóasztal magyar, a motor szovjet, a többi NDK gyártmány. Megmutatták a fiúk hogyan kell együttműködni.

Mivel egy gép nem gép, megérkezett Ottó is, egy Belorus márkájú trakesszal, ami egyébként Matyié, de neki most épp nincs gázolaja, így szabad a gép. Ezen egy tárcsás rendszerű fűkasza aprítja a fínom marhacsemegét. Ezen is volt mit szerelni természetesen, így mire mindkét gép felvonult már jól benne voltunk a délutánba. Ottó gépére nem passzolt a gardán, így azt kb. 10 percenként kellett dróttal fixálni, ami megédesítette az amúgy is álommunkát a dögmelegben amihez bögölyrajok húzzák a nótát. Ezek a szép nagy rovarok isten egyik legszeretetreméltóbb teremtményei a szúnyogok mellett. Ugyanúgy csípnek és vért szívnak, csak tízszer olyan hatékonyan teszik mindezt.

Késő délután, hogy érezzük magunkon isten áldását az asztalos kaszán egy kisebb tengely az anyagfáradság csalhatatlan jeleit mutatta, eltört. A tárcsás kaszából egy penge szabadult el, ilyenkor érdemes a közelben tartózkodni ha meguntuk a munkát, mert akit eltalál az 1000% hogy egy darabig nem fog dolgozni. Szerencsére csak a trakesz felnibe csapódott be, mély nyomokat hagyva.

Estefelé még volt egy elakadt traktormentés, majd sötétben tértem nyugovóra a lakókocsi lágyan ringató kényelmes fekhelyén.

Ez a nap a perecelések napja volt. Reggel időben elindultam a tanyáraól mocival, de már a patakátjáró utáni feltaposott sáros szakaszon alig tudtam átevickélni. Párszor elásta magát a hátsó kerék, majdösszeszartam magam mire kitoltam. Aztán a Liponya lankásabbik felének rugaszkodtam neki lendületből, de félúton járhattam mikor kicsúszott jobbra a motor picsája, arra rántottam a kormányt és csatt, eltanyáztam. Első esésem! Lerepültem a motorról, azon kívül hogy nyakig szaros lettem, semmi bajom nem lett. Annyi eszem nem volt hogy lefényképezzem a fekvő gépet, egyből talpra állítottam. Nem gondoltam, hogy sikerülhet, van vagy 200 kila. Legurultam vele vissza, nem sikerült beindítani, benzinszag volt, így letámasztottam a marhakarámhoz, az elhagyott ifában találtam kötelet, ki is pányváztam, nehogy a marhák fellökjék. A sisakot az ifában hagytam és nekivágtam gyalog az útnak.

Útközben találtam pár gombát, így Tarkóval csaptunk egy gyors reggelit.

A nap nagy részében fát fűrészeltünk, majd délután beugrottunk Pásztóra ilyen-olyan ügyeket elintézni. Én csak azért mentem hogy beszerezzek magamnak pár dolgot. Találtam a tanyán egy kisrádiót, abba elemeket, aztán a lakókocsi 4 ablakára szunyoghálót és egy légycsapót is vettem.

Este kivitt Tarkó az uazzal a tanyára, megetettük az állatokat, szórtunk ki kukoricát a vadaknak és nyakig érő sárban vagy 2 órát loholtunk a marhák után, akik az erdészet lucernáján lakmároztak. Mocival elindultunk Hollókőbe Tarkóval vaksötétben és ismét nyekkentem, most a kereszt előtt a sárban dobta el magát. Tarkó lerepült, én alá szorultam, de komoly baj nem lett, csak húzom kicsit a jobb lábam. Izgalmas nap volt, még az is lehet hogy egyszer megtanulok motorozni.

Bejött a Zolijóslat, éjszaka esett az eső. Nagyon édeset lehet aludni az eső kopogó hangjára. A lakókocsi beázik, Zoli ötlete: négy oszlop a sarkára, pala a lakó fölé.

Reggel 9 körül elállt az eső, gyalog indultam be Hollókőre. A folyamatos eső hozza fel a gombát szépen.

Mire beértem újra nekifogott, így csak tettünk vettünk az udvaron, a fűrészt esőben nem mertük beindítani.

Délután Berci hozott pár halat, hogy vigyem ki a tanyára és engedjem őket a tóba. Egy túlélte, a többi fejjel az iszapba szorult, így azokat a macskákkal etettem meg. Berci nagyon el volt keseredve, de vasárnap még többet hoz, nagyon lelkes. Így már másodjára jártam meg gyalog a tanyát, jó kis túra ez a friss levegőn.

Fiatal vándortúrázókkal is találkoztam, akik ponyvatábort ütöttek a homokbányától nem messze az erdőben, akkora sár van, hogy nem tudtak tovább menni.

Estefelé még kicsit cimboráltam a helyiekkel a kocsmában, majd nekiindultam a tanyának. Beugrottam Gusztibához, aki a változatosság kedvéért gombát pucolt, már 2 üsttel abált, megy a fagyóba.

Már majdnem sötétben etettem meg az állatokat és vittem ki kukoricát az erdőbe a szóróra a vadaknak. A marhák egy helyen kitörtek a villanypásztorból, a kistáblában taposták a jófajta kaszálni való füvet. Így kipróbálhattam a terelést is, a bikától kicsit tartottam. Nehezen aludtam el, Borzas vonyított, a marhák bőgtek.

6-tól 7-ig minimaxot néztem a kanapéról Atesszal és Tordával, aztán segítettem reggelit készíteni. Átruccantunk Szécsénybe nyakörvet venni, mert Zsuzsit kikészítik a kutyák. A turisták is szedik a lábukat ha a falka a nyomukba szegődik. Borzast és Bogárt kivittük a tanyára, útközben csak párszor szöktek meg, dróthuzalos futószárra került mindkettő. Főleg Borzas van kétségbe esve, gyakorlatilag megállás nélkül csahol. Tarkó lecsapta a gazt a lakókocsi környékén, hogy legalább a budiig el tudjak menni.

Aztán kisétáltunk gombázni. Egy órás kanyarral szedtünk egy szatyorra valót, de csak azokat gyűjtöttük be amit szeret a család. A környék mesés, gomba van szarásig.

Visszafelé a gyurcsányosban találkoztunk Gusztibával is, aki gombaszezonban bekattan. Ha jó lelőhelyre akad képes gatyára vetkőzni, elköti a nadrág, az ing szárát és azt is megrakja gombával. Nagy látványosság ilyenkor a faluban, csattogtatják a gépet a turisták.

Hazaérve aztán összedobtunk egy ebédet, aminek az alapja a friss csirkegomba volt.

Ebéd után traktorszerelés, egy zil generátort kellett beműteni a trakeszba. Mivel mindeki nagyon ért ért hozzá, majdnem ránkesteledett mire kész lett. Egymás baszogatását a Szabó család mesterfokon űzi, így nekem arra is maradt időm, hogy Tordával szedjek egy vödör ribizlit és málnát. Végül szakosan be lett hegesztve a generátor, üzemkész a traktor.

Zsuzsi vérszemet kapott, hogy ilyen könnyen megszabadult 2 kutyától is, így újabb feladatot kaptunk. Össze kell vágni az udvaron felhalmozott pár szál deszka és léchulladékot. "Csak nem fogok a láncossal hajlongani" igazság mentén, elhoztunk Tarkó nagyanyjától a körfűrészt. A fészerből való kiszabadítása idejére felvettük a Houdini1 és Houdini2 nevet. Jó súlyban van a gép, pár fröccs mellett elgondolkoztunk rajta hogy fent hagyjuk a pótkocsin és ott vágjuk fel a fát. Végül egy próbaüzemre futotta, mert besötétedett és én nem hagytam magam belerángatni az éjszakai munkavégzésbe a kilátásba helyezett jutalmak ellenére sem.

Gyorsan összekaptam magam és kimotoroztam a tanyára, éjszakára esőt és a spanyolok győzelmét jósolta Zoli.

Pitymalott mikor erős bogárzajra ébredtem. Hamar rájöttem hogy a tőlem karnyújtásnyira található priccsen darazsak fészkelnek, akiknél 5-kor kezdődik a munkaidő. Egy darabig vízszintesből követtem ahogy ki-be repdesnek az ablak egyik résén, de a hanguktól alvásra esélyem sem volt.

Nekiláttam a bedohosodott, penészes munka és egyéb ruhákat, plédeket, takarókat, hálózsákokat kihordani a kelő nap fényére. Állítólag fertőtlenítő hatású. A mozgolódásra megjelentek Nitróék is.

Aztán kinyomoztam , hogy 3 termetes fészket építettek a darazsak egy paplan rejtekébe. Egy hirtelen mozdulattal kiszaladtam a paplannal, eldobtam és futottam tovább, míg üldözőim elmaradtak. Később laposra tapostam a fészkeket, de a lakókocsiba így sem lehetett bejutni, egy egész felhő bosszúra szomjazott.

Begyújtottam 2 füstölőt, rájuk csuktam az ajtót és bemotoroztam Hollókőbe. Gyors reggeli Tarkóval és a gyerekekkel, majd vissza a tanyára. Kezdek unatkozni, mert minden patent állapotban van. A tűzrakó hely már csak az emlékeimben létezik, abból építettem újra és raktam egy kis tüzet.

Aztán egész délután égettem a jó lesz ez még valamire kategóriájú éghető holmikat. Gyakran kellett rendre utasítanom a malacokat, akik óránként ellenőrizték, hogy potyogott-e eper a kedvenc fájukról. A kecskék néha asztaltánccal szórakoztattak és Jankó is bámulta a nagyra nőtt tüzet.

Késő délután tartottam egy órás szunyókálást, majd ismét motorra pattantam. Félúton találkoztam Tarkóval és nagybátyjával Zolival, akik épp fűkasza szerelésbe indultak. Nemsokára szép kis esőt kaptunk a nyakunkba, Tarkóékat menteni kellett a sárból. Én is Hollókőn ragadtam, a kanapén töltöttem az éjszakát.

Úgy eltelt a nap mintha zsinóron húzták volna.

Elbúcsúztatott minket Csabi kedvenc hasonfekvő pozíciójából, majd tettünk
pár kanyart a környéken rokonlátogatás címén.

A 21-es felől közelítettünk, fittyet hányva a keresztben áthúzott Hollókő
feliratoknak. Felsőtold után aztán egy zsákutca tábla, majd egy meteor szakította árok ott,
ahol nemrég még az út vezetett.
Szerencsére pofonegyszerűen csinált a zsunyi kőbánya egy elkerülőt, az erdőbe
kanyarítva egy vargabetűt. Felszórták szépen zúzott kővel, jobb mint a régi,
de tilos használni...

Hollókőn lepakoltunk és szolídan fröccsöztünk míg a házigazdára vártunk, aki
éppen traktordefektet szerelt valahol.
Ahogy megjött, cuccaimat Padavanjaim bepakolták az uazba és kicsapattunk a
tanyára. Én a mocival megtaláltam a legprímább utat, farkasszemet néztem
pár percig egy fazonnal egy sártenger túloldaláról, aki látván hogy vacilálok
azt kiáltotta: nagy bátorság lenne! Tehát visszafordultam és kerestem jobb
utat.

Kint bemutatkoztam a kollégáimnak, Jankó a szamár, Kati a kecske és gidája,
Suba a komondor, a mangalicák, Nitró, Torkos és a többiek, macskák követtek minket
mindenfelé, látványosság nekik az élő ember és tőle jön a kaja!

Rövid terepszemle után visszakisértem a faluba a társaságot, megittam egy sört a kocsmába a hangulat kedvéért, kaptam ajándékba trabialkatrészeket, majd kimotoroztam Tarkóval a határba, ahol ő fűkaszára váltott.

A szállásom komfortfokozata minden képzeletet felülmúl. Nem lehet jól leírni mi minden van ebben a lakókocsiban. Nemcsak rengeteg használhatatlan vagy talán használható szerszám, alkatrész, ruhanemű, rongyok és megszámlálhatatlan hasznosság, hanem élőlények sokasága, akik még nem tudják hogy mostantól együtt fognak lakni velem.

1 óra kitartó munkával túrtam magamnak egy elfogadható fekhelyet és beájultam.

Felmartam az terepgumival frissen felszerszámozott mocit és 2 padavanom,
Zsuzsa és Toló kiséretében becéloztuk Nagykökényest, a búcsúbuli helyszínét.
Hamar a természetben találtuk magunkat, Kökényes príma hely ahhoz, hogy
fokozatosan szokjak hozzá a nomád élethez. Itt még van áram és televízió
így Tolóval megsirathattuk az Argentínokat. Volt még vad tollasozás, ahol
Jenci lett a bajnok muskétásokat megszégyenító leszúrásaival. Meggymálna
szedésevés, hammarablás, krumpli és rőzsegyûjtést. Éjjeli lepke vadászat veszett rikoltozások közepette. Orrszarvúbogár izgatás, varangyosbéka
szopatás (björk!). Véginéztünk egy órás pókhálószövõ bemutatót bedrogozott
keresztespók előadásában.Pubi és Manka is leugrott megsétáltatni
Tomikát, a babakocsi terepgumi nélkül szart sem ér vidéken.

Megjött a pizzafutár is így újra meggyõzõdhettünk, hogy a szalonnaprés isten egyik ajándéka.

Csabi anutája még mindig jól süt, friss kakaós kaláccsal fujtottuk le a zsíros deszkákat.

Szerelme zálogaként Tolótól kaptam egy szivecskés öngyűjtót, amit jó heteró
módjára el is hagytam. Éjszaka azt álmodtam hogy összecsíptak a szunnyogók.