Pitymalott mikor erős bogárzajra ébredtem. Hamar rájöttem hogy a tőlem karnyújtásnyira található priccsen darazsak fészkelnek, akiknél 5-kor kezdődik a munkaidő. Egy darabig vízszintesből követtem ahogy ki-be repdesnek az ablak egyik résén, de a hanguktól alvásra esélyem sem volt.

Nekiláttam a bedohosodott, penészes munka és egyéb ruhákat, plédeket, takarókat, hálózsákokat kihordani a kelő nap fényére. Állítólag fertőtlenítő hatású. A mozgolódásra megjelentek Nitróék is.

Aztán kinyomoztam , hogy 3 termetes fészket építettek a darazsak egy paplan rejtekébe. Egy hirtelen mozdulattal kiszaladtam a paplannal, eldobtam és futottam tovább, míg üldözőim elmaradtak. Később laposra tapostam a fészkeket, de a lakókocsiba így sem lehetett bejutni, egy egész felhő bosszúra szomjazott.

Begyújtottam 2 füstölőt, rájuk csuktam az ajtót és bemotoroztam Hollókőbe. Gyors reggeli Tarkóval és a gyerekekkel, majd vissza a tanyára. Kezdek unatkozni, mert minden patent állapotban van. A tűzrakó hely már csak az emlékeimben létezik, abból építettem újra és raktam egy kis tüzet.

Aztán egész délután égettem a jó lesz ez még valamire kategóriájú éghető holmikat. Gyakran kellett rendre utasítanom a malacokat, akik óránként ellenőrizték, hogy potyogott-e eper a kedvenc fájukról. A kecskék néha asztaltánccal szórakoztattak és Jankó is bámulta a nagyra nőtt tüzet.

Késő délután tartottam egy órás szunyókálást, majd ismét motorra pattantam. Félúton találkoztam Tarkóval és nagybátyjával Zolival, akik épp fűkasza szerelésbe indultak. Nemsokára szép kis esőt kaptunk a nyakunkba, Tarkóékat menteni kellett a sárból. Én is Hollókőn ragadtam, a kanapén töltöttem az éjszakát.