Ismét késői kelés és szaunázás a lakókocsiban. Hollókőbe befelé menet találkoztam a gulyával:
Délután egy kis bálahordás, Tarkónak ismét a vadászaton járt az esze egész nap. Behülyítette a Dokit, akit este kiültettünk a lesre. Aztán még lecsapattam a cetkát a magasnyomásúval, mert holnap viszem vizsgára Hatvanba. A marhaszarszag így sem oldódott ki maradéktalanul, a forró kipufogóra égve isteni illatokat áraszt. Na mindegy, ez most nem csajozós moci.
A terv az volt hogy megyek megint cserkelni, de már jottányi erőm sem maradt. Ülve elaludtam.
Álljon még itt Bandibá története:
Bandibá a vadásztársaság egyik idősebb tagja, aki szereti figyelni hogy ki mit csinál, mikor hová megy, merre etet. Ha megtudja hogy valahol vadat ejtettek vagy rátalál egy bejáratott szóróra, akkor képes odatolni a pofáját. Nagy népszerűségnek örvend emiatt a vadásztársai közt. Ezért döntött úgy két cimbora, hogy itt az ideje megviccelni, hátha a fejéhez kap végre. Megnézték hová írt be, figyelték mikor ül ki a lesre. Vártak egy jó órát, hogy kényelmesen elhelyezkedjen, bevackolja magát. Aztán kimentek az uazzal a les alá, nekiálltak túráztatni, majd udvarisan érdeklődtek: van valami mozgás Bandibá? Az öreget majd szétvetette az ideg, úgy szűrte a fogai közt hogy: semmi. A cimborák leléptek és folytatták tovább a korábban megkezdett frissítőzést. Eltelt újabb 1-2 óra, gondolták itt az ideje egy újabb vizitnek. Kihajtottak a les alá, pörgették a gépet pár percet, majd vidáman érdeklődtek: van valami változás Bandibá? Válasz nem érkezett, az öreg hozzálátott csomagolni, tudta, itt már nemigen lesz mozgás az éjszaka.