Egy jó gazda előbb az állatokat látja el, csak aztán vesz falatot magához is. Így kezdtem én is a napot, még a szóróra is vittem kukoricát az erdőbe. Ennek eredményeképp Suba ki is lopta a reggelimet a lakókocsiból. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen szar kaját kellett ennie, biztos öklendezett a füstölt tarjától. Nagy sikerélményem volt, hogy meg tudtam fejni a kecskét. Nem nagy mutatvány, de mindenáron szabadulni akar, a gidája a hátamra ugrál, Jankó csipked, a malacok lökdösnek közben, s így mindjárt könnyebben megy. Csak gugolópozícióból ki-kicsapó jólirányzott rúgásokkal tudtam távoltartani az állatseregletet,
de megérte, a macskák nagyon hálásak voltak a tejért.

Becsapatt mocival Hollókőbe, elcsaklizott reggelimet pótolni. Útközben megálltam még egy szórónál kukoricázni.

Találkoztam Gusztibával is, aki megdícsérte milyen szép cetka jávám van. Reggelire Tarkó egyik specialitását kaptam, mangalica füstölt hátaszalonnája kisütve, zsírján pirított házi szélesmetélt, túróval, tejföllel, paradicsomszósszal, fokhagymával, zeller zöldjével meghintve, szójaszósszal beöntözve. Jó anyag.

Kis délelőtti fűrészelés után üzemanyagbeszerző útra mentünk. Ottó egyedül fejezte be a kaszálást éjszaka és a délelőtt folyamán. Tarkó szép lassan adagolta be, de egyre gyanúsabb lett, hogy komolyan gondolja, traktorra akar ültetni. Sodorjam meg én a frissen vágott szénát, ő pedig jön utánam a bálázóval. Ezt a modern csúcstechnikát bízták rám.

Rövid oktatás után kivonultunk a terepre. Nem ment rosszul a vezetés, nagyon élveztem a vajpuha kényelmes kuplungot és a két kézzel finoman kezelhető váltót. Egyébként mindenen átmegy, mivel út alig van, ez egy szükséges extra a traktoroknál. A mezőn kiderült hogy bálázni még nem lehet, mert nem száradt meg a fű, így a rendsodrást megúsztam, beülhettem a kényelmes pótülésre Tarkó mögé. Hajnalig ment a meló és hogy Tarkó
ne unatkozzon én is maradtam. Szétrázott a traktor, mire végeztünk úgy éreztem mint akin átment egy úthenger.