Úgy eltelt a nap mintha zsinóron húzták volna.

Elbúcsúztatott minket Csabi kedvenc hasonfekvő pozíciójából, majd tettünk
pár kanyart a környéken rokonlátogatás címén.

A 21-es felől közelítettünk, fittyet hányva a keresztben áthúzott Hollókő
feliratoknak. Felsőtold után aztán egy zsákutca tábla, majd egy meteor szakította árok ott,
ahol nemrég még az út vezetett.
Szerencsére pofonegyszerűen csinált a zsunyi kőbánya egy elkerülőt, az erdőbe
kanyarítva egy vargabetűt. Felszórták szépen zúzott kővel, jobb mint a régi,
de tilos használni...

Hollókőn lepakoltunk és szolídan fröccsöztünk míg a házigazdára vártunk, aki
éppen traktordefektet szerelt valahol.
Ahogy megjött, cuccaimat Padavanjaim bepakolták az uazba és kicsapattunk a
tanyára. Én a mocival megtaláltam a legprímább utat, farkasszemet néztem
pár percig egy fazonnal egy sártenger túloldaláról, aki látván hogy vacilálok
azt kiáltotta: nagy bátorság lenne! Tehát visszafordultam és kerestem jobb
utat.

Kint bemutatkoztam a kollégáimnak, Jankó a szamár, Kati a kecske és gidája,
Suba a komondor, a mangalicák, Nitró, Torkos és a többiek, macskák követtek minket
mindenfelé, látványosság nekik az élő ember és tőle jön a kaja!

Rövid terepszemle után visszakisértem a faluba a társaságot, megittam egy sört a kocsmába a hangulat kedvéért, kaptam ajándékba trabialkatrészeket, majd kimotoroztam Tarkóval a határba, ahol ő fűkaszára váltott.

A szállásom komfortfokozata minden képzeletet felülmúl. Nem lehet jól leírni mi minden van ebben a lakókocsiban. Nemcsak rengeteg használhatatlan vagy talán használható szerszám, alkatrész, ruhanemű, rongyok és megszámlálhatatlan hasznosság, hanem élőlények sokasága, akik még nem tudják hogy mostantól együtt fognak lakni velem.

1 óra kitartó munkával túrtam magamnak egy elfogadható fekhelyet és beájultam.